2.rész

-Óvatosan kicsim –aggódva figyeltem a fiamat, ahogy a többi gyerekkel játszott a játszótéren
Nehéz egyedülálló anyának lenni. Mikor megszületett a fiam nem gondoltam, hogy ez lesz. Azt hittem, hogy boldogan fogjuk felnevelni, Vele…de nem így lett…..
-Nee hagyjál! – hallottam meg egy kislány kiabálását a homokozóból. Oda néztem, és láttam hogy az én fiam a ludas. Gyorsan odaszaladtam.
-Ángel! Mit csináltál? – vontam kérdőre a fiamat
-Mi történt kicsim? –ért oda a kislány apja is
-Rám szórta a homokot –kapaszkodott az apja nyakába a kislány
-Ezt nem szabad. Azonnal kérj bocsánatot fiam! –néztem mérgesen a fiamra
-Nem történt semmi baj. Digo vagyok, a kislányom pedig Adriana – nyújtott nekem kezet
-Natalia vagyok, és a fiam Ángel – fogtam vele kezet
-Nagyon örvendek.
-Én is. –mosolyogtam – Öhm…visszakaphatnám a kezemet?
-Persze, ne haragudj – mosolygott zavartan
-Semmi baj. Ángel, kérj bocsánatot Adrianatól! –tértem végre magamhoz. A szemei megbabonáztak…ezt rég nem éreztem.
-Felesleges. Ez bármikor megtörténhet, hisz gyerekek
-Köszönöm. Ángel, tudtok békében játszani? – gugoltam le a fiamhoz
-Igen anyu.
-Helyes. Mi ott leszünk a padnál, viselkedjetek – mondta Diego, majd leültünk a padhoz
-Nagyon szép a kislányod – törtem meg a csendet
-Köszönöm. Az édesanyjára hasonlít –mosolyodott el
-Biztos gyönyörű nő
-Igen. Az volt. Már nem el –mondta, én meg teljesen megdöbbentem
-S..sajnálom, ne haragudj.
-Nem tudhattad. De inkább mesélj magadról. Régóta jártok ide?
-Már több éve. De ha jól tudom, ti nem. Ugyanis most látlak itt először.
-Valóban. Pár hete költöztünk ide. És te? Mióta élsz itt?
-Ángel apjával költöztem ide több éve.
-Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?  Persze csak ha nem veszed sértésnek.
-Nem veszem. 24 vagyok.
-Igen ez tini szerelem volt köztetek, igaz? 
-Igen…az volt. Már másfél éve nem vagyunk együtt.
-Sajnálom. Mesélsz róla? Persze csak ha szeretnél.
-Hatalmas szerelem volt a miénk. Születésünk óta ismerjük egymást. A szüleink barátok, és ezért mindig összejárt a két család. Mi a legjobb barátok voltunk, de mégis többek voltunk annál. Erre már egész korán, 12 évesen rájöttem. De ő csak 3 évvel később szeretett belém. Nagyon boldogok voltunk. Aztán ő kapott egy ajánlatot. Le akarta igazolni egy híres focicsapat. Akkor szakítottunk egy kis időre, de 1 év múlva, mikor 18 lettem utána jöttem, és újra össze jöttünk. Rá másfél évre összeházasodunk, aztán jött Ángel. Elég korán, de akkor nem foglalkoztunk ezzel. Minden tökéletes volt. Talán túl tökéletes. Az egyik hétvégén levittem Ángelt a szüleimhez, hogy egy kicsit kettesben lehessünk. Mikor hazaértem láttam, hogy hazaérkezett, egyből a hálóba mentem. Ott borzalmas látvány fogadott….egy nővel volt. És mint kiderült, már fél éve csalt. Azóta külön vagyunk. Elváltunk.
-Uhh....a volt férjed egy nagy marha. Megvan mindene, ő meg eldobja magától…
-Már túl vagyok rajta – mosolyogtam, de ez nem volt teljesen őszinte
-És azóta milyen a kapcsolatotok?
-Hűvös. Csak Ángel miatt beszélünk.
-Gondolom ha nem lenne Ángel, akkor nem is beszélnétek.
-Az biztos….de már mind1, Ángel van, és ennek örülök.
-Mammiii –szaladt oda hozzánk Ángel, mögötte Adrianaval
-Mondjad kicsim –néztem rá
-Menjünk el fagyizni Adriékkal.
-Igen apu, menjünk! – mászott az apja ölébe Adri
-Hát nem is tudom kicsim. Natiéknak biztos sok dolguk van.
-Tulajdonképpen nincs semmi dolgunk. Ha van kedvetek velünk fagyizni annak örülnénk. Igaz kicsim?
-Igen mami –bólogatott bőszen Ángel
-Akkor menjünk fagyizni –állt fel Diego
-Rendben. Gyere kicsim, add a kezed- mondtam, majd elindultunk
Egy remek délutánt töltöttünk el. Sokat nevettem, Ángel is el volt. Számot is cseréltünk, és megbeszéltük, hogy még találkozunk. Azt hiszem alakul valami, aminek örülök.